Olvasóvá nevelni már magzati korban elkezdjük/kezdhetjük a gyermeket, mondókák, dalocskák mondásával, éneklésével; de mesét is olvashatunk, miközben óvó anyai öleléssel, pocaksimogatással nyugtatjuk méhünk gyümölcsét.
Csecsemőkorban aztán jöhetnek a kontrasztos könyvek, fürdős-, rágókás könyvecskék, és ahogy cseperedik a gyermek előkerülhetnek a lapozók, leporellók és lépésről-lépésre eljuthatunk az önálló olvasás megalapozásáig, az ifjúsági irodalomig (és így tovább…). Szerencsére már minden életkor számára bőven van miből válogatni a könyvpiacon.
De mégis mit tehetsz, ha biztosra akarsz menni a “könyvmolynak nevelésben”?
- Az életkori sajátosságokat vedd figyelembe!
A gyermek életkorának/érdeklődésének megfelelő könyveket adj a kezébe. Ha úgy látod, hogy egy könyv még nem működik, tedd félre, hagyj neki időt, később újra megpróbálkozhatsz vele.
- Légy türelmes és kitartó!
Bizony nem minden gyermek fog az ölünkbe ülve, csendben végighallgatni egy mesét. Ne add fel! Attól, hogy eljátszik közben, a nap minden percében rád van hangolva az összes antennájával. Biztos te is tapasztaltad, vagy hallottad már ismerőstől, hogy amikor látszólag nincs jelen a gyerkőc, játszik a szobájában például és a szülő a szomszéd szobában valaki mással beszélget, mégis mindent “meghall” a gyermek, sokszor azt is amit nem kéne… ☺️ Ez azért van, mert érzi magát annyira biztonságban, hogy elmegy, játszik, nem feltétlenül kell már hozzá anya jelenléte, de a láthatatlan kapcsolat, minden idegszála, rezgése hozzáköti. (“A füleivel lokátorozik” szokta egy ismerősöm mondani.) Ugyanez a figyelem akkor is jelen van tehát, mikor te mesét olvasol neki, ő pedig félrevonul játszani.
Akkor is légy kitartó, ha mesélés közben folyamatosan közbeszól. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti, hogy olvasol neki. Lehet éppen nem érdekli, amiről szó van, de a kapcsolódás, amit a meseolvasással teremtesz egy biztonságos, meghitt közeg neki, amit élvez. Mert jelen vagy. És ha jobban belegondolunk nem is olyan baj, ha ezt a könyvolvasáshoz köti…
- Mutass példát!
Ebből az is következik, hogy nekünk felnőtteknek is igyekeznünk kell jó példát mutatni. A 21. század elengedhetetlen kellékei már a digitális eszközök (okostelefon/laptop/tv), nincs baj, ha használod. De otthon tarts egy egészséges korlátot a használatukban, és bizony, ha néha előveszel egy könyvet és nekiállsz olvasni, a gyerek a példád hatására is kedvet kaphat az olvasáshoz. Kezdetektől fogva utánzással tanulnak: ha állandóan nyomkodod a telefonod, az lesz számára érdekes, izgalmas; viszont ha látja, hogy olvasol, megalapozhatod egy következő könyvmoly jövőjét. (Azt sem utolsó szempont, hogy rád is jótékony hatással lesz a képernyőidő csökkentése!)
- Légy következetes és tudatos!
A megfelelő napirend kialakítása már újszülött kortól elengedhetetlen eszköze a kiegyensúlyozott fejlődésnek. Ha a napirendbe belevesszük az olvasást, már egészen kicsi korban megszokják a könyvek jelenlétét. Például ha egy csecsemő megszokja, hogy fürdetés után jön a pelenkázás/öltözés, utána evés, aztán anya énekel egy altatódalt és utána alszom, akkor később is igényelni fogja azt; így az altatódal napirendi helyét később átveheti, vagy mellé bekerülhet az esti mese.
De napközben is, ha úgy alakítod a napirendet, hogy reggeli után elmentek egy kicsit a játszótérre, utána bent játszatok még ebédig és a játékidőben könyveket nézegettek, olvasol neki, ezt fogja megszokni és idővel már magától hozza majd a könyvet.
Jó példamutatással, tudatos és következetes napirenddel, hozzáállással viszont könnyedén kialakíthatunk egy egészséges egyensúlyt a gyermek fejlődése és a digitális – ingerekkel teli – világ között. Hogy aztán később, mikor már egyedül is tud olvasni, magától is sokat olvas-e majd, kiderül, de a lényeg, hogy te szülőként mindent megtettél, hogy közel hozd a gyerekedhez a könyvek csodálatos világát!
Pálfiné Fruzsi, háromgyermekes édesanya, pedagógus, @tul.az.operencian.olvasosarok lelkes könyvbloggere