Nemrég Ausztrália radikális, de sokak szerint időszerű döntést hozott: 16 évre emelte a közösségi médiára való regisztrálás alsó korhatárát. A lépés heves vitákat váltott ki világszerte, ám egyre több ország – például Görögország – fontolgatja, hogy követi a példát. Ez nem véletlen. A gyermekek és fiatalok mentális egészsége, fejlődése és online biztonsága olyan kérdések, amelyeket már nem lehet félvállról kezelni.
A jelenlegi, világszerte elterjedt 13 éves alsó korhatár nem a pszichológiai vagy fejlődéslélektani szempontok mentén született, hanem egy amerikai törvényből, a 1998-as COPPA (Children’s Online Privacy Protection Act) szabályozásából ered. Ez a jogszabály egyszerűen azt rögzíti, hogy 13 év alatt nem lehet jogilag érvényes hozzájárulást adni személyes adatok kezeléséhez – tehát a techcégek csak 13 éven felüliekkel köthetnek „szerződést”.
Ez azonban semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy a 13 éves gyerekek készen állnak arra, hogy belépjenek a közösségi média világába, ahol algoritmusok formálják a valóságérzékelésüket, nyomás alá helyezik az önértékelésüket, és akár visszafordíthatatlan mentális sérüléseket is szenvedhetnek.
Jonathan Haidt, a neves szociálpszichológus szerint a közösségi média elterjedése az okostelefonokkal egy új, kísérleti szintre emelte a gyerekkort – sajnos negatív értelemben. Kutatásai és elemzései szerint a Z generáció (és még inkább az Alfa generáció) esetében drasztikusan megnőtt a szorongás, depresszió, önsértés és öngyilkossági gondolatok aránya, különösen a lányok körében – éppen azóta, hogy a közösségi média a mindennapi élet részévé vált már 10-12 éves kortól.
Haidt egyik központi érve az, hogy a serdülőkor korai szakasza rendkívül érzékeny időszak a személyiségfejlődés, az önkép és az identitás szempontjából. Ebben az időszakban különösen káros a közösségi média folyamatos összehasonlításra épülő mechanizmusa, a lájkok utáni sóvárgás és az anonimitás mögé bújó zaklatás. A gyermekek idegrendszere, érzelmi kontrollja, kritikai gondolkodása egyszerűen nincs még felkészülve ezeknek a platformoknak a manipulációira.
A 16 év reális, védelmező kompromisszum: A 16 évre emelt korhatár nem egy önkényes döntés, hanem egy fejlődéslélektani és társadalomtudományi érveken alapuló, reális kompromisszum. Ebben a korban a fiatalok már jobban képesek felismerni a digitális manipulációt, jobban tudják kezelni az online zaklatást, és fejlődésük már elér egy olyan pontot, ahol kisebb a veszélye annak, hogy a közösségi média rombolja az önértékelésüket vagy identitásukat.
Emellett egy magasabb korhatár lehetőséget ad a szülőknek és iskoláknak is arra, hogy tudatosabban készítsék fel a gyerekeket az online térre – nem tiltásról van tehát szó, hanem késleltetett, biztonságos beléptetésről.
A közösségi médiaóriások nyilvánvalóan ellenérdekeltek a korhatár emelésében. Minél fiatalabban kezdenek el a gyerekek egy platformot használni, annál hosszabb ideig maradnak „felhasználók”, vagyis bevételforrások. Ezért nem szabad rájuk bízni a döntést: az államok felelőssége, hogy gyermekvédelmi szempontból hozzanak szabályokat.
A 16 éves korhatár bevezetése – Ausztráliához hasonlóan – világszinten példát mutathatna, és új normát teremthetne a gyermekek védelme érdekében.
A közösségi média nem ördögtől való, de nem való minden életkorban mindenkinek. Ahogy az alkoholt, szerencsejátékot vagy akár a jogosítványt is csak egy bizonyos kor után engedjük, ugyanúgy a közösségi média is igényel érettséget, kontrollt és felkészültséget. A 13 év nem reális korhatár, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelműen ideje meghúzni egy új, védővonalat – 16 évesen.
Ez nem tiltás, hanem védelem.
Írta: Kuthy Melinda