Amikor végre egy kicsit alábbhagy a futás-rohanás, a mókuskerék is leáll, az ünnepi nagy családi dömping is elcsendesedik, akkor élvezzük ki az együttlétet! Most még kicsik a gyerekek. Most még itthon ünnepelnek. Most még velünk vannak. Teremtsünk emlékeket. Igen, nemcsak ilyenkor kell, de ilyenkor az ölünkbe száll a lehetőség; éljünk vele!
Tegyük el a telefont! Ezzel példát is mutatunk és később majd talán a saját gyerekeikkel is így tesznek majd. Mert emlékeznek, hogy nekik a családi karácsony jó volt! Így volt jó. Szemtől szembe. Képernyőmentesen.
Hogy együtt társasoztunk a régi vagy az újonnan kapott játékokkal. Hogy könyvet, könyveket olvastunk. Kapcsolódtunk. Igen tévéztünk is olykor, mert persze ez belefér. Meg ettünk, és jókat nevettünk.
Persze, örökítsük meg, legyen 1-2 fotó, de legyen a tavalyinál most kevesebb… Azt az időt is a szemkontaktusra szánjuk, ne pedig a pótcselekvéssé vált görgetésre. Szükségünk van kikapcsolódásra, a csendre, pár perc magányra ilyenkor is, de a képernyő ezt nem adja meg.
Az idegrendszert ugyanúgy terheli, s olyannyira addiktívvá tud válni, hogy észre sem vesszük, de állandóan a zsebünkön, az abban levő készüléken a kezünk.
Legyen ez a karácsony egy kicsit másabb. Legyen újra egy kicsit a régi. Legyen kevésbé digitális. Legyen minimalizáltan közösségi médiafüggő. Legyünk együtt. S ez legalább annyira szól nekem is, ki ezeket a sorokat írom!
Mert bármennyire is nehéz bevallani, mindannyian rabjává tudunk válni a féktelen képernyőzésnek. “Áh csak egy tuti és gyorsan elkészíthető receptet nézek…”
“Ez egy tök jó DIY projekt! “Vicces macskák, mindig jobb kedvre derítenek…” (No, és persze a rosszabbakat nem is írom, amik negatívan ivódnak belénk… Amik nem a jó kedvet csempészik a mindennapjainkba, hanem a szorongást, félelmet, dühöt, stb. ). Csak egy ilyen, csak egy olyan és már el is ment fél óra… egy óra… és jön a legrosszabb: a kínzó bűntudat. Ezt se csináltam meg. A gyerekek is kevesebbet kaptak belőlem… És a példa, amit látnak?
Mert miből és hogyan tanulnak a legtöbbet? Utánzással. Kegyetlen tükör. Ezért jött létre ez a cikk!
Hogy használjuk ki az ünnep adta együttlétet, éljünk a lehetőséggel! És ki tudja?! Lehet aztán a mindennapokba is integrálni tudjuk. Mert elkezdeni nehéz, de van kiért/kikért megtenni!
Tedd meg a családodért, a gyerekeidért az unokáidért! Tedd meg magadért! Tedd el a telefont! Légy jelen! Élvezd az életet! Éld az életet! A VALÓéletet!
Áldott, békés, szeretetben és egészségben gazdag karácsonyt és sikeres évkezdést kívánok Mindenkinek!
Szerző: Pápai Fruzsina