Méltatlanul keveset beszélünk arról, hogy a játék milyen fontos a gyermekeink életében. Talán ezért sem érzik még a veszélyét sokan annak, hogy a játékalapú gyermekkort szépen lassan felváltja a képernyőalapú gyermekkor. Pedig az ENSZ 1959-es Gyermekjogi Egyezménye a játékot alapvető emberi jogként írja le:
“A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és szórakozásra, melynek az oktatással azonos célokat kell szolgálnia.” A játék a gyerekek nyelve, fantasztikus eszköz, ami igen csak háttérbe tud szorulni a képernyő, a sok iskolai és iskolán kívüli elfoglaltság, illetve a teljesítmény elsődlegessége, a felgyorsult életvitelünk, a szülők szorongása, torzult veszélyérzete miatt. Pedig játékra nem csak a gyerekeknek, hanem mindenkinek szüksége van.
A játék az élményfeldolgozás alapja. Egy gyermek a játékában meg tudja jeleníteni a fájdalmát, a bánatát, a félelmét, de az örömét is. A szerepjáték során a napi történések eljátszása segít neki abban, hogy feldolgozza a történteket, hiszen újraéli kontrollált körülmények közt az eseményt, ezzel alkot egy új narratívát, megszelidítve a nehéz érzéseket.
De a szerepjátékon túl a szabályjáték (társasjáték, kártyajáték) is rengeteget tud adni nekik. Megtapasztalhatják, hogy képesek nyerni egy tisztességes játék során egy felnőttel szemben, hogy együttműködve lehetséges közösen legyőzni a játékbeli ellenfelet, vagy hogy túl lehet élni a vereség miatt érzett csalódottságot. Arról nem is beszélve, hogy a szülővel való játék minőségi idő, tölti a szeretet-tartályukat, lehetőséget teremt a kapcsolódásra. Egy játék után, amikor valóban jelen vagyunk sokkal könnyebb megnyílniuk, elmondaniuk az aznap történteket, az aggasztó gondolatokat. Egy vereség jó lehetőséget ad arra, hogy a gyermek elsírja magát, így kiadva magából nemcsak a játék során megélt veszteséget, dühöt, hanem az iskolában megtapasztalt kirekesztettséget, mellőzöttséget, kudrcot is. Ha ilyenkor meg tudjuk hallgatni a sírását, jelen tudunk vele lenni elfogadva az érzéseit, azzal hozzájárulunk az érzelemszabályozásának fejlődéséhez, feszültségének csökkentéséhez. Ráadásul biztosítjuk őt szeretetünk felől.
A játékon keresztül fejlődik a kreativitás, a problémamegoldó készség, a szociális és kommunikációs készségek, kognitív képességek (figyelem, memória, verbalitás).
A játék az itt és mostban, ugyanakkor a valóság és a képzelet határán zajlik. Lehet egyedül is játszani, de a másokkal való együttlét új dimenziókat nyit. A játék, na nem az online folytatott, ideális esetben biztosítja azokat a fizikai és társas élményeket, amelyekre minden gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy kifejlessze alapvető készségeit, felkészüljön a szülőktől való leválásra. A valós világban zajló játék a maga testközeliségével, az egyidejű érintkezéssel, az interakciók viszonylag intim voltával, a hibázásról való azonnali visszajelzéssel ès a korrigálás lehetőségével olyan élményeket ad, melyek nélkülözhetetlenek a felnőtt világban való eligazodáshoz.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekünk a szabadidejében minél többet játszhasson?
- Gondolkodjunk tudatosan a játékról! Olyan tárgyakat válasszunk, amikkel tényleg jól és sokáig (mind időtartamban, mind az életkor előrehaladtával) lehet játszani. Rakjuk el, amiket kinőtt, alakítsunk ki játékrotációs rendszert.
- Fogadjuk el, hogy a játék rendetlenséggel jár, és persze támogassuk a rendrakásban is.
- Hívjunk át kisbarátokat és biztassuk a testvérek közti játékot is. Biztosítsunk minél több alkalmat a kortársakkal való kötetlen (felnőttek szoros felügyelete nélküli, szabadban zajló, kockázatokat rejtő) játékra.
- Érdemes beépíteni a heti rendbe a szabad játék idejét, amikor a gyermek nem csinál mást, “csak” játszik.
- Szabályozzuk a képernyőidőt a családunk értékei, igényei szerint.
- Mutassunk példát, üljünk le mi is rendszeresen játszani a gyerekekkel! Akár a napi rutin része lehet a közös játék, mely egy a hormonok által már megérintett kiskamasznak különösen sokat fog jelenteni.
Kedves Szülő! Tudom, hogy időhiányban szenvedsz. Aláírom, hogy a képernyő, a saját telefon látszólag sokat könnyít az életeden. Sejtem, hogy sok fontosabbnak tűnő feladatod van a játékról való tudatosságod növelésénél, de hidd el, ha a játékba fektetsz, a gyermekedbe fektetsz.
Ha szeretnél többet megtudni a játékról, iratkozz fel a levelezőlistámra, tarts velem a LapKaland közösségi oldalain, informálódj a JátszóTér podcastből.
Szerző: Mittli Éva – gyermek klinikai szakpszichológus, a LapKaland (játékot, kapcsolódást és érzelmi nevelést segítő kártyacsomagok) alapítója, a JátszóTér podcast házigazdája
Forrás: Haidt, J. (2025) – A szorongó nemzedék. Budapest, Alföldi Nyomda.