Hogyan támogathatom a kezdeményezést?
Osztályfőnökként
Intézményvezetőként
Támogatóként
Szülő vagyok, és szeretném elvinni a gyerekem osztályába a kezdeményezést
Lehet, hogy egyetértesz a Várj a telefonnal! céljaival, de bizonytalan vagy abban, hogyan hozd szóba a témát a saját gyereked osztályában. Sokan vannak ezzel így.
Talán attól tartasz, hogy egyedül maradsz a véleményeddel, hogy kellemetlen lesz felvetni, vagy egyszerűen nem tudod, hogyan érdemes elindítani a beszélgetést. Ebben szeretnénk segíteni.
Készítettünk levélmintákat, érveket, megállapodásmintát és más segédanyagokat is, hogy ne neked kelljen mindent a nulláról kitalálnod. Ezek javaslatok, természetesen a saját szavaiddal is élhetsz, sőt, kifejezetten jó, ha a saját közösségednek fogalmazod meg a konkrét üzenetet.
A kezdeményezés lényege egyszerű: ha több család együtt dönt úgy, hogy vár az első saját okostelefonnal, sokkal könnyebb ellenállni annak a kortársnyomásnak, amely miatt egyébként sok szülő hamarabb vesz telefont a gyermekének, mint szeretne.
1. lépés: ismerd meg alaposan a kezdeményezést
Mielőtt szóba hozod a témát más szülők előtt, olvasd el a mozgalom bemutatását és az összegyűjtött érveinket. Nem azért, hogy mindenkit meg kelljen győznöd, hanem azért, hogy tudd, mit javaslunk – és mit nem.
A cél nem a digitális világ kizárása a gyerekek életéből. A gyerekek közben használhatnak családi számítógépet, tabletet vagy szülői eszközt, és fokozatosan tanulhatják a tudatos digitális eszközhasználatot.
Mi elsősorban azt szeretnénk megkönnyíteni, hogy az első saját, folyamatosan hozzáférhető okostelefon minél később kerüljön a gyerek kezébe.
2. lépés: juttasd el a kezdeményezést a többi szülőhöz
Ennek több útja is lehet. Nem kell mindegyiket végigjárnod: válaszd azt, amelyik a saját iskolátokban és osztályotokban a legtermészetesebb.
Szólhatsz az intézményvezetőnek
Elküldheted az iskola vezetőjének a kezdeményezés bemutatását, és megkérheted, hogy ha egyetért a céljaival, juttassa el azt az iskola szülői közösségéhez.
Ehhez készítettünk egy intézményvezetőnek szóló levélmintát is. Ez sokat segíthet abban, hogy a téma az egész iskolában ismertté váljon. Fontos azonban, hogy önmagában egy iskolai körlevél valószínűleg még nem elég a gyakorlati megvalósításhoz.
A kezdeményezés igazi ereje egy-egy konkrét osztályközösségben van, ahol a szülők ténylegesen meg tudják beszélni egymással, hogy szeretnének-e közösen várni.
Megkeresheted az osztályfőnököt
Írhatsz az osztályfőnöknek, röviden bemutathatod a kezdeményezést, és megkérdezheted, nyitott lenne-e arra, hogy eljuttassa a többi szülőhöz vagy teret adjon neki egy következő szülői értekezleten.
Ezt természetesen megfogalmazhatod a saját szavaiddal is, de készítettünk hozzá egy szülőtől osztályfőnöknek szóló levélmintát.
Ha az osztályfőnök szívesen kézbe veszi innen a folyamatot, számára is készítettünk külön tájékoztató anyagokat és egy szülőknek továbbküldhető levélmintát.
Közvetlenül is megszólíthatod a szülőket
Ha eleve kapcsolatban vagytok egymással – például van közös levelezőlista, Messenger-, WhatsApp- vagy más szülői csoport –, akár közvetlenül is elindíthatod a beszélgetést.
Hiszen a Várj a telefonnal! alapvetően szülők önkéntes vállalása, nem kötelező iskolai program. Az iskola azért fontos színtér, mert a gyerekeink nap mint nap együtt vannak, és valódi közösséget alkotnak. Emiatt az is sokat számít, hogy a családok tudják: mások is hasonlóan gondolkodnak.
Ehhez is készítettünk egy szülőknek szóló levélmintát, amelyhez érdemes már a megállapodásmintát is csatolni, hogy mindenki előre lássa, pontosan miről szól a vállalás.
3. lépés: beszéljetek róla személyesen is
A következő személyes találkozás – például egy szülői értekezlet – jó alkalom lehet arra, hogy újra előkerüljön a téma. Nem kell hosszú előadást tartanod.
Elég néhány mondatban összefoglalni:
- miért szeretnél várni az első saját okostelefonnal,
- mit nyerhetnek ezzel a gyerekek,
- és miért könnyebb ezt akkor megtenni, ha több család egyszerre dönt így.
Készítünk egy rövid prezentációt (hamarosan!) is, amelyet akár egy szülői értekezleten is levetíthettek.
4. lépés: mutasd meg a rövid videónkat (hamarosan!)
Ha nem szeretnél te magad szakmai érveket felsorakoztatni, a személyes találkozón lejátszhatod a kezdeményezést bemutató rövid videónkat is. Ebben szakértőként foglalom össze, miért érdemes késleltetni az első saját okostelefont, és miért lehet ebben különösen sokat jelenteni egy közösségi vállalásnak. Így neked nem kell szakértő szerepbe kerülnöd. Te egyszerűen egy szülő vagy, aki felvetett egy lehetőséget a többieknek.
5. lépés: beszéljetek róla – akár vitatkozzatok is
Biztosan lesznek kérdések. Lehetnek eltérő vélemények, kétségek, ellenérvek is. Ez teljesen rendben van. Nem az a cél, hogy minden szülő ugyanúgy gondolkodjon, hanem hogy legyen lehetőség nyíltan beszélni a témáról.
Ha van rá nyitottság, próbáljatok közösen megállapodni abban, meddig szeretnétek várni az első saját okostelefonnal.
Mi azt tartjuk ideálisnak, ha a gyerekek az általános iskola végéig várnak. Ha ez nem reális, már az is sokat jelent, ha legalább az alsó tagozatban közösen sikerül késleltetni az első saját okostelefont. És nem kell mindenkinek csatlakoznia ahhoz, hogy legyen értelme. Ha csak néhány család vállalja, már akkor sem lesz egyedül a te gyereked.
6. lépés: rögzítsétek a közös vállalást
Ha kialakul egy közös álláspont, használhatjátok az előre elkészített megállapodásmintánkat. Érdemes ezt már a találkozóra kinyomtatni. A cél az, hogy azok a szülők, akik szeretnének csatlakozni, aláírják a közös vállalást.
Fontos azonban, hogy ez nem szerződés és nem számonkérhető kötelezettség. Nem az a célja, hogy bárkit ellenőrizzünk vagy megszégyenítsünk, ha később másképp dönt. A megállapodás legfontosabb funkciója az, hogy láthatóvá tegye: nem vagyunk egyedül ezzel a döntéssel.
Az összes segédanyag egy Google Drive mappában elérhető itt.
Gyakori kérdések és válaszok
Mi történik, ha nem minden szülő szeretne csatlakozni?
Semmi gond. A csatlakozás önkéntes, és később is bármikor lehet csatlakozni. Minél több család vár együtt, annál erősebb a közösségi védőháló, és annál kisebb az esélye annak, hogy egy gyerek azért érezze magát kívülállónak, mert neki még nincs saját okostelefonja. De már néhány család közös vállalása is sokat számíthat.
Kötelezi-e a vállalás azokat, akik nem szeretnének várni?
Nem. Semmiképpen. Ez egy önkéntes folyamat. Nem akarunk nyomást gyakorolni azokra, akik másképp gondolkodnak, és nem célunk eldönteni más családok helyett, mikor adjanak telefont a gyermeküknek.
Azt szeretnénk megkönnyíteni, hogy azok a szülők, akik egyébként szeretnének még várni, megtehessék ezt anélkül, hogy egyedül maradnának vele.
Mi történik, ha a többség csatlakozik, néhány család viszont nem?
Ez különösen fontos kérdés. A kezdeményezésből semmiképpen nem szabad újabb választóvonalnak kialakulnia a gyerekek között.
Nem szeretnénk „telefonos” és „telefon nélküli” gyerekekre osztani az osztályt. A kiközösítés és a csúfolás sajnos bármilyen téma mentén megjelenhet. Szülőként és pedagógusként ezért érdemes külön is figyelnünk arra, hogy egy gyereket se érjen bántás azért, mert a családja más döntést hozott. A cél a kortársnyomás csökkentése – nem egy újfajta kortársnyomás létrehozása.
Mi van akkor, ha a gyerekem osztályában már sokaknak van okostelefonja?
A kezdeményezést akkor is el lehet indítani. Lehetnek olyan családok, ahol a gyermeknek már van okostelefonja, és olyanok is, ahol még nincs. Nem kell visszamenőleg ugyanazt a döntést meghoznotok.
A közös gondolkodás akár arról is szólhat, hogyan lehet későbbre tolni a telefont azoknál, akiknél még nincs, vagy hogyan lehet az egész osztályban tudatosabb, életkorhoz illő kereteket kialakítani a digitális eszközök körül.
Mi történik, ha senki más nem szeretne csatlakozni?
Ez is megtörténhet. De már maga a beszélgetés is értékes lehet. Sokszor nem tudjuk, hogy a többi szülő mit gondol valójában, mert mindenki azt feltételezi, hogy „a többiek biztosan már telefont akarnak venni”.
Lehet, hogy meglepődsz azon, hányan éreznek hasonlóan. És ha most nem is születik közös vállalás, a téma később újra előkerülhet.
Hogyan érdemes erről kommunikálni?
Elsősorban azt hangsúlyozd, mit nyerhetnek a gyerekek és a családok azzal, ha várnak. Ha többen együtt vártok, a gyerekek közben nagyon kevés dologról maradnak le – miközben a családok sokkal kevésbé kerülnek döntési kényszerbe. Kerüld az ijesztgetést és a bűntudatkeltést.
Nem célunk, hogy bárki rosszabb szülőnek érezze magát azért, mert másképp gondolkodik, már adott telefont a gyermekének, vagy egyszerűen még nem érzi magát késznek egy ilyen vállalásra.
Emeld ki azt is, hogy nem totális digitális detoxról van szó. A gyerekek használhatnak otthoni számítógépet, családi vagy szülői eszközt, és tanulhatják a digitális világ működését. A következő években fontos feladat lesz a tudatos eszközhasználat megtanulása.
A késleltetés éppen arra ad lehetőséget, hogy ez fokozatosabban, biztonságosabb keretek között és több felnőtt támogatással történjen.
A Várj a telefonnal! nem azt szeretné elérni, hogy a gyerekek kimaradjanak a digitális világból. Azt szeretnénk, hogy ne kelljen túl korán, pusztán a kortársnyomás miatt belépniük abba egy saját okostelefonnal.
Osztályfőnök vagyok
Osztályfőnökként különleges helyzetben vagy: jól ismered az osztályközösséget, kapcsolatban vagy a szülőkkel, és lehetőséged van arra, hogy teret adj egy olyan beszélgetésnek, amely hosszú távon megkönnyítheti a családok dolgát.
Fontos azonban, hogy a Várj a telefonnal! alapvetően szülői kezdeményezés és önkéntes szülői vállalás. Az iskola és az osztályfőnök szerepe elsősorban az lehet, hogy tájékoztat, segíti a párbeszédet, és lehetőséget biztosít arra, hogy a szülők közösen gondolkodjanak.
Ha szívesen elindítanád a kezdeményezést az osztályodban, az alábbi lépések segíthetnek.
1. lépés: ismerd meg a kezdeményezést
Olvasd el a mozgalom bemutatását és az összegyűjtött érveinket, hogy pontosan lásd, mit javaslunk – és mit nem.
A cél nem a digitális eszközök teljes kizárása a gyerekek életéből, hanem annak késleltetése, hogy túl korán saját, folyamatosan hozzáférhető okostelefont kapjanak.
A gyerekek közben természetesen tanulhatják a digitális világ használatát: használhatnak családi számítógépet, tabletet vagy szülői eszközt, lehetőleg életkoruknak megfelelő keretek között.
2. lépés: tájékoztasd a szülőket
A kezdeményezést többféleképpen is elindíthatod.
Küldhetsz egy rövid tájékoztató levelet a szülőknek. Ehhez készítettünk egy mintalevelet, amelyet szabadon használhatsz vagy a saját osztályodra alakíthatsz.
A levélhez érdemes elküldeni:
- a kezdeményezés rövid bemutatását,
- a honlap linkjét,
- az érveinket,
- valamint a szülői megállapodás mintáját.
Fontos már az első üzenetben hangsúlyozni, hogy ez nem iskolai szabály és nem kötelező vállalás, hanem lehetőség a családok számára.
Ha a kezdeményezést valamelyik szülő hozta be az osztályba, nyugodtan bevonhatod őt is a szervezésbe.
3. lépés: beszéljetek róla személyesen
A következő szülői értekezlet jó alkalom lehet arra, hogy néhány percet szánjatok a témára.
Röviden mutasd be:
- miért lehet előnyös későbbre halasztani az első saját okostelefont,
- miért sokkal könnyebb ezt közösségben megtenni,
- és mit nyerhetnek vele a gyerekek és a családok.
Ehhez használhatod az oldalunkon összegyűjtött érveket, és készítünk egy rövid prezentációt is, amelyet akár változtatás nélkül is levetíthetsz.
4. lépés: mutasd meg a rövid videónkat
A szülői értekezleten lejátszhatod a kezdeményezést bemutató rövid videót is, amelyben szakmai szempontból foglaljuk össze, miért érdemes közösen várni az első okostelefonnal.
Így nem neked kell szakértőként érvelned a kérdésben: a te szereped elsősorban a párbeszéd elindítása és a keretek biztosítása lehet.
5. lépés: adj teret a kérdéseknek
Fontos, hogy a szülők szabadon kérdezhessenek, kételkedhessenek, vagy akár ne értsenek egyet.
Nem az a cél, hogy mindenkit meggyőzzünk.
Érdemes inkább arról beszélgetni, hogy van-e olyan közös minimum, amelyet több család is szívesen vállalna.
Ideális esetben a gyerekek az általános iskola végéig várnak az első saját okostelefonnal, de minden olyan időszak értékes, amellyel sikerül kitolni a kezdést. Már az is sokat számíthat, ha a családok legalább alsó tagozatban közösen várnak.
És akkor sincs kudarc, ha nem csatlakozik mindenki. Már néhány család közös vállalása is csökkentheti azt az érzést a gyerekekben, hogy „mindenkinek van, csak nekem nincs”.
6. lépés: szülessen meg a szülők közös vállalása
Ha van erre nyitottság, a szülők megállapodhatnak abban, hogy meddig szeretnének várni az első saját okostelefon megvásárlásával.
Ehhez készítettünk egy egyszerű megállapodásmintát.
A dokumentum aláírása önkéntes. Nem szerződés, nem iskolai szabály, és nem célja senki számonkérése. Sokkal inkább annak láthatóvá tétele, hogy a családok nincsenek egyedül ezzel a döntéssel.
Gyakori kérdések és válaszok
Mi történik, ha nem minden szülő szeretne csatlakozni?
Semmi gond.
A vállalás önkéntes, és később is bármikor lehet hozzá csatlakozni. Minél több család dönt úgy, hogy vár, annál könnyebb lesz ezt a döntést a gyerekek számára is fenntartani.
Már néhány csatlakozó család is sokat jelenthet.
Kötelezi-e a megállapodás azokat, akik nem szeretnének várni?
Nem.
A kezdeményezés nem iskolai szabály, és semmilyen módon nem kötelezi azokat a családokat, akik más döntést hoznak.
A cél a lehetőség megteremtése, nem pedig a nyomásgyakorlás.
Mi történik, ha a többség csatlakozik, néhány gyereknek viszont már van okostelefonja?
Nagyon fontos, hogy a kezdeményezésből soha ne váljon újabb választóvonal a gyerekek között.
Nem cél, hogy „telefonos” és „telefon nélküli” gyerekekre osszuk az osztályt.
A kiközösítés és a csúfolás bármilyen témában megjelenhet, ezért pedagógusként és szülőként egyaránt érdemes figyelni arra, hogy egyetlen gyereket se érjen bántás azért, mert a családja másképp döntött.
Mi az osztályfőnök szerepe ebben?
Elsősorban a tájékoztatás, a párbeszéd támogatása és a közösségi tér biztosítása.
Nem szükséges meggyőznöd a szülőket, és nem neked kell eldöntened, mi legyen az osztály közös vállalása.
A döntés a családoké.
Hogyan érdemes erről kommunikálni?
Érdemes elsősorban arról beszélni, mit nyerhetnek a gyerekek és a családok azzal, ha várnak.
Ha több család egyszerre hozza meg ezt a döntést, jelentősen csökkenhet az a kortársnyomás, amely miatt sok szülő végül korábban vesz okostelefont a gyermekének, mint eredetileg szeretett volna.
Kerüld az ijesztgetést, a bűntudatkeltést és a túlzó állításokat. Nem célunk, hogy bárki rossz szülőnek érezze magát azért, mert korábban másképp döntött, vagy mert most nem szeretne csatlakozni.
Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ez nem digitális detox.
A gyerekeknek idővel szükségük lesz arra, hogy megtanulják használni a digitális eszközöket. A késleltetés éppen arra ad lehetőséget, hogy ezt fokozatosabban, felnőtt támogatása mellett és az életkorukhoz igazodó keretek között tehessék meg.
A Várj a telefonnal! célja nem az, hogy a gyerekeket távol tartsa a digitális világtól, hanem hogy segítsen nekik egy kicsit később, felkészültebben és biztonságosabban belépni abba.
Intézményvezető vagyok
Intézményvezetőként különösen sokat tehetsz azért, hogy a szülők megismerjék a Várj a telefonnal! kezdeményezést, és lehetőséget kapjanak arra, hogy közösen gondolkodjanak az első saját okostelefon időzítéséről.
A mozgalom alapvetően szülői kezdeményezés és önkéntes szülői vállalás. Nem azt kérjük az iskoláktól, hogy írják elő a családok számára, mikor kaphat egy gyermek saját okostelefont. Az intézmény szerepe ebben a modellben elsősorban az lehet, hogy tájékoztat, teret ad a párbeszédnek, és segít abban, hogy azok a szülők, akik szeretnének várni, könnyebben megtalálják egymást.
1. lépés: ismerd meg a kezdeményezést
Olvasd el a mozgalom rövid bemutatását és az összegyűjtött érveinket, hogy pontosan lásd, mit javaslunk – és mit nem.
A cél nem a digitális világ kizárása a gyerekek életéből, hanem annak késleltetése, hogy túl korán saját, folyamatosan hozzáférhető okostelefont kapjanak.
A gyerekek közben természetesen tanulhatják a digitális eszközök használatát: használhatnak családi számítógépet, tabletet vagy szülői eszközt, lehetőleg életkoruknak megfelelő keretek között. A következő években fontos feladat lesz a tudatos digitális eszközhasználat megtanulása is. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy előnyös lehet, ha ez fokozatosan, a felnőttek támogatása mellett történik, és nem rögtön egy saját, egész nap elérhető okostelefonnal kezdődik.
2. lépés: tájékoztasd a pedagógusokat
Érdemes először az osztályfőnökökkel és az érintett pedagógusokkal megismertetni a kezdeményezést.
Ehhez készítettünk egy rövid kollégáknak szóló levélmintát, amelyet szabadon használhatsz vagy a saját intézményetekre alakíthatsz.
Fontos, hogy a kollégák is értsék: a Várj a telefonnal! modelljében ez nem kötelező iskolai program, nem az ő feladatuk meggyőzni a szülőket, és nem nekik kell eldönteniük, milyen vállalást tegyen egy-egy osztály.
Az osztályfőnök szerepe elsősorban az lehet, hogy eljuttatja az információt a szülőkhöz, lehetőséget ad a téma megbeszélésére, és támogatja, hogy a szülői közösség maga alakítsa ki a saját álláspontját.
3. lépés: juttasd el a kezdeményezést a szülőkhöz
Intézményvezetőként nagy segítséget jelenthet, ha egy rövid tájékoztató levélben felhívod a szülők figyelmét a lehetőségre. Ehhez is készítettünk egy szülőknek szóló intézményvezetői levélmintát, amit akár változtatás nélkül is használhatsz.
Érdemes már az első tájékoztatásban egyértelművé tenni, hogy a Várj a telefonnal! keretében a csatlakozás önkéntes, a döntést a családok hozzák meg, az iskola nem ellenőrzi és nem kéri számon a vállalást. Az intézmény ebben az esetben nem dönt a családok helyett, hanem lehetőséget teremt számukra a közös döntéshez.
4. lépés: segítsd, hogy az osztályokban is elinduljon a párbeszéd
Az egész iskolának kiküldött tájékoztatás fontos első lépés, de önmagában valószínűleg nem lesz elegendő. A kezdeményezés ereje abban van, hogy egy-egy konkrét osztály szülői közösségében alakulhat ki közös vállalás.
A kérdés ugyanis sok családban nem egyszerűen az, hogy „szeretnék-e már telefont adni a gyerekemnek?”, hanem az is, hogy:
„Megtehetem-e, hogy még várok vele, ha közben az osztályban mindenki másnak lesz?”
Pontosan ezen változtathat a közösségi vállalás.
Ezért érdemes arra bátorítani az osztályfőnököket, hogy – ha látnak erre nyitottságot – egy szülői értekezleten adjanak teret a témának. Ebben több előre elkészített anyaggal is segítünk: osztályfőnöki és szülői levélmintával, rövid szakmai érvekkel, megállapodásmintával, videóval és a témát bemutató prezentációval.
5. lépés: adj teret a beszélgetésnek, de hagyd a döntést a családoknál
Az intézmény sokat segíthet azzal, ha legitim és biztonságos keretet ad a beszélgetésnek. Ugyanakkor fontos, hogy ha az iskola a Várj a telefonnal! önkéntes modelljét választja, a kezdeményezés ne váljon burkolt intézményi elvárássá.
Lehetnek családok, akik örömmel csatlakoznak, mások bizonytalanok, és olyanok is, akik nem szeretnének részt venni benne. Olyan családok is lehetnek, ahol a gyermeknek már van saját okostelefonja. Mindegyik döntést tiszteletben kell tartani.
A cél nem az egyhangúság, hanem annak megkönnyítése, hogy azok a családok, akik egyébként szeretnének várni az első okostelefonnal, ne maradjanak egyedül ezzel a döntéssel. Már néhány csatlakozó család is sokat számíthat. Ha egy gyerek tudja, hogy nincs egyedül, máris kisebb lehet rajta a kortársnyomás.
6. lépés: segítsd a kiegyensúlyozott kommunikációt
Érdemes elsősorban arról beszélni, mit nyerhetnek a gyerekek és a családok azzal, ha várnak, és milyen előnyt jelenthet, ha több család egyszerre hozza meg ezt a döntést. Kerüljük az ijesztgetést és a bűntudatkeltést.
Nem célunk, hogy bárki rossz szülőnek érezze magát azért, mert már vásárolt okostelefont a gyermekének, vagy mert most nem szeretne csatlakozni. A kezdeményezés nem digitális detox, és nem azt állítjuk, hogy a gyerekeket távol kell tartani a technológiától.
A kérdés az, hogy milyen életkorban, milyen eszközzel, milyen szabadságfokkal és mennyi felnőtt támogatással lépnek be ebbe a világba.
Itt egyben megtalálsz minden fontos letölthető dokumentumot és sablont.
Gyakori kérdések és válaszok
Nem túlzott beavatkozás az iskola részéről egy családi döntésbe?
A Várj a telefonnal! modelljében az iskola nem a család helyett dönt. Az intézmény lehetőséget biztosít arra, hogy a szülők megismerjenek egy kezdeményezést, beszéljenek róla egymással, és ha szeretnének, közös vállalást tegyenek.
Más intézményi modell is lehetséges: egy értékelkötelezett iskola dönthet úgy, hogy a digitális eszközökkel kapcsolatos elveket saját pedagógiai rendszerének részévé teszi. A Búzaszem Iskola erre jó példa. A Várj a telefonnal! azonban kifejezetten azt az utat segíti, amelyhez nincs szükség intézményi kötelezésre. Nem azért, mert azt ne tartanánk megfelelő megoldásnak, hanem mert az talán nehezebben kivitelezhető a legtöbb intézményben.
Kötelezővé kell-e tennie az iskolának a Várj a telefonnal! vállalást?
Nem! A mi kezdeményezésünk keretében nem elvárás ez a lépés. A megállapodás önkéntes szülői vállalás. Nem házirendi elem, és nem járhat hátránnyal az, ha valaki nem csatlakozik.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy iskola saját hatáskörében, pedagógiai értékrendjével és a rá vonatkozó jogszabályokkal összhangban ne alakíthatna ki ennél erősebb, intézményi szintű szabályozást. Ez azonban már egy másik modell.
Lehet ennél tovább is menni intézményi szinten?
Egy iskola természetesen dönthet úgy is, hogy saját pedagógiai értékrendje részeként egy kifejezetten telefon- vagy képernyőmentesebb iskolai kultúrát alakít ki, és ehhez már a beiratkozáskor együttműködést kér a családoktól.
Jó példa erre a Búzaszem Katolikus Általános Iskola, ahol az iskola házirendje szerint a családokkal már a beiratkozáskor megállapodást kötnek arról, hogy a gyerekek nyolcadik osztály végéig otthon sem rendelkeznek saját okostelefonnal vagy más személyes képernyővel; indokolt esetben nyomógombos telefon használható. A digitális világ kezelésére vonatkozó elvek tehát az iskola nevelési rendszerének részét képezik. Ezt az utat is értékesnek tartjuk, bár kétségkívül sokkal nehezebben járható.
A Várj a telefonnal! ugyanakkor egy másik – és akár ezzel párhuzamosan is működő – lehetőséget kínál: nálunk a közös vállalás elsősorban a szülői közösségekből indul, önkéntesen. Ehhez nincs szükség arra, hogy az iskola egészében telefonmentességet vezessen be. A két megközelítés nem egymás ellentéte. Ugyanazt a célt különböző közösségi szinten támogatják: azt, hogy a gyerekeknek ne kelljen pusztán a kortársnyomás miatt túl korán saját okostelefont kapniuk.
Mi történik, ha csak néhány család csatlakozik?
Már ez is értékes lehet. A kezdeményezés egyik legfontosabb célja annak csökkentése, hogy egy gyermek úgy érezze:
„Mindenkinek van telefonja, csak nekem nincs.”
Ehhez nem szükséges az egész osztály csatlakozása. Már néhány hasonlóan gondolkodó család is jelentős támaszt adhat egymásnak. És később bármikor lehet csatlakozni.
Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek már van okostelefonjuk?
Különösen fontos, hogy őket semmilyen módon ne érje megbélyegzés vagy kiközösítés. A kezdeményezés nem irányul azok ellen a családok ellen, akik már más döntést hoztak.
Pedagógusként és szülőként egyaránt figyelnünk kell arra, hogy ne alakuljon ki „telefonos” és „telefon nélküli” gyerekek közötti választóvonal. A cél a kortársnyomás csökkentése – nem egy újfajta kortársnyomás létrehozása.
Milyen életkorig érdemes várni?
Mi azt tartjuk ideálisnak, ha a gyerekek az általános iskola végéig várnak az első saját okostelefonnal.
Ugyanakkor nem szeretnénk „mindent vagy semmit” kérdést csinálni ebből. Ha ebben nem sikerül megegyezni, már az is jelentős eredmény, ha egy osztályközösség legalább az alsó tagozatban közösen vár. Minden olyan év számít, amellyel sikerül kitolni azt az időpontot, amikor a gyermek saját, folyamatosan nála lévő okostelefont kap.
Hogyan érdemes intézményi szinten kommunikálni a kezdeményezést?
Három dolgot érdemes következetesen hangsúlyozni:
önkéntesség, közösségi támogatás és fokozatosság.
Nem azt szeretnénk üzenni, hogy az okostelefon önmagában „rossz”, vagy hogy azok a szülők, akik már vásároltak ilyet a gyermeküknek, rossz döntést hoztak. Azt szeretnénk könnyebbé tenni, hogy egy család akkor adhasson saját okostelefont a gyermekének, amikor azt valóban megfelelőnek érzi – és ne azért, mert úgy érzi, már nincs más választása.
Ebben az iskola rendkívül sokat tud segíteni. Nem feltétlenül azzal, hogy dönt a szülők helyett, hanem azzal, hogy segít közösséggé formálni azokat, akik szeretnének együtt várni.
Támogató vagyok
Nem tudsz most osztályközösséget szervezni, de fontosnak tartod a kezdeményezést?
Már azzal is sokat segítesz, ha beszélsz róla, megosztod, vagy továbbküldöd valakinek, akit érinthet.
A Várj a telefonnal! akkor tud igazán működni, ha minél több szülőhöz, pedagógushoz és intézményhez eljut az üzenete: nem muszáj egyedül szembemenni a kortársnyomással, lehet közösen is várni az első okostelefonnal.
Mit tehetsz?
Oszd meg a kezdeményezést a saját felületeiden.
Készítettünk letölthető Instagram- és Facebook-posztokat, valamint sztorisablonokat, amelyeket szabadon használhatsz.
Küldd tovább egy ismerős szülőnek.
Lehet, hogy te nem tudsz most kezdeményezést indítani, de valaki a környezetedben éppen azon gondolkodik, hogyan hozza szóba ezt a saját osztályában.
Ajánld pedagógusnak vagy intézményvezetőnek.
Ha ismersz tanítót, tanárt, osztályfőnököt vagy iskolaigazgatót, akiről azt gondolod, hogy nyitott lehet rá, küldd el neki az oldalunkat.
Beszélj róla személyesen is.
Sokszor egy egyszerű mondat indít el valamit:
„Hallottál már a Várj a telefonnal! kezdeményezésről?”
Letölthető megosztási anyagok
Azért készítettük ezeket, hogy ne neked kelljen kitalálnod, hogyan fogalmazd meg az üzenetet.
- a sztorisablonokat,
- a közösségimédia-posztokat,
- és az ajánláshoz használható rövid szövegeket.
Használd őket nyugodtan változtatás nélkül, vagy egészítsd ki a saját gondolataiddal.
Miért számít egyetlen megosztás is?
Mert a kezdeményezés lényege éppen az, hogy az egymástól elszigetelten gondolkodó szülők megtalálják egymást.
Lehet, hogy a te megosztásodat látja meg az a szülő, aki eddig azt hitte, egyedül szeretne még várni.
Lehet, hogy egy pedagógushoz jut el, aki felveti a témát a következő szülői értekezleten.
Vagy egy intézményvezetőhöz, aki továbbküldi az egész iskolának.
Nem kell mozgalmat szervezned ahhoz, hogy segíts. Néha az is elég, ha elindítod az információt.
Köszönjük, ha továbbadod
Ha fontosnak tartod, hogy a gyerekeknek ne kelljen pusztán a kortársnyomás miatt túl korán saját okostelefont kapniuk, segíts abban, hogy minél több család megismerje: van másik út is.
Oszd meg. Küldd tovább. Ajánld valakinek.
Minden ilyen apró lépés közelebb visz ahhoz, hogy a várás ne egyéni küzdelem, hanem valódi közösségi lehetőség legyen.